Frid Gézáról

image_pdfimage_print

Ki még találkozott Tolsztojjal *

Ürhajózás és atonalitás

A XX. századi Hollandia zenei életének jelentõs alakja a magyar zsidó származású Frid Géza, aki kerek 6o évet élt és alkotott Hollandiában. Kimagasló zongorista s jelentõs zeneszerzõ volt. Csodagyerekként kezdte, már hat éves korában fellépett. Késõbb Bartók és Kodály tanitvány lett, majd pedig 6o éven át tartó karrierje során’bezongorázta’ a világot.

Frid Géza – saját szavaival jellemezve – a paradicsomban, a térkép szerint pedig Máramarosszigeten született 1904 januaár 25-én. A 20.00 lakost számláló akkori magyar város – amit majd késõbb, l918-ban Romániához csatolnak – etnikai és vallási összetétele igen csak szines volt. Magát a várost túlnyomórészt magyarok és zsidók lakták A környékbeli falvakban fõleg románok és rutének éltek, akik piacnapokon elözönlötték a várost. A magyarok fõleg katolikusok, a zsidók pedig többnyire orthodoxok voltak. Frid Géza családja az ott élõ zsidók jóval kisebb csoportjához, a neológ zsidókhoz tartozott, akik már a magyar értelmiséghez asszimiláltan élték mindennapi életüket. A környékbeli románok és rutének orthodox görögkeleti vallásuak voltak, s ez a szinves kavalkád Frid Géza emlékezetében mély nyomott hagyott.. Egyébként a környéken dúlt a szegénység és nagy volt az analfabétizmus.

A boldog gyerekkor háttere tehát – Frid szavaival élve – ‘a világ legszebb részén’, a festõi Tisza mentén elterülõ Máramarossziget.

Zenei tehetsége már itt, s nagyon korán megmutatkozik.

Tanárainak rövid sora az anyjánál kezdõdik – és Tolsztoj ösztönzésén keresztül – Bartóknál végzõdik.. Abszolut hallással rendelkezõ melegszivu anyja volt ugyanis Frid Géza elsõ zongoratanára. Szigorú apja pedig – egy helyi faipari vállalkozás alkalmazottja – kora haláláig bizonyos értelemben a kis Géza zenei életének irányitója.

Sok hires emberrrel találkozott Frid Géza életében. Levelezett Thomas Mann-nal, fellépett Mussolini villájában, éjszakákon át sétált Ravel-lel az amszterdami Vondel-parkban, Bartókkal együtt zongorázott, stb. Legizgalmasabb, életét leginkább meghatározó találkozása azonban Tolsztoj volt.

Tolsztoj lakóhelye, Jasznaja Poljana, a huszadik század elsõ éveire igazi zarándokhellyé vált. A bölcs és öreg iróhoz a világ minden részébõl zarándokoltak és a legkülönbözõtt ügyekben kérték ki véleményét. Az orosz iró hatása ebben az idõben nem csak irodalmilag, de politikailag és morálisan is nagy volt. A tömegesen odazarándokoltakat Tolsztoj hol fogadta, hol nem. A kis Géza apja fejébe vette, hogy fia zenei jövõjét illetõen Tolsztojtól kér tanácsot. Költséget, fáradságot nem kimélve apa és fia 1909-ben vagy l910-ben útrakelltek (a pontos idõpontnak ma már nem lehet utánajárni). Vonaton, lovon, lovaskocsiban, gyalog három hetet utaztak mig el nem értek Jasznaja Poljana-ba. Tolsztoj nem igen akarta fogadni õket, de amikor egy, ott a helyszinenen tartózkodó belga (!) szerzetes közvetitésével megtudta, hogy zenérõl van szó (ami igen közel állt szivéhez) és azon belõl is egy csodagyerekrõl, azonnal fogadta õket. Tolmácsuk a rejtélyes belga szerzetes volt, aki ugyan oroszul nem beszélt , de tudott franciául és magyarul. Tolsztojjal franciául beszélt, s a Frid papának magyarra forditott. A 82 éves Tolsztoj zongorához ültette a kis Gézát, eljátszott neki egy kis dallamot, s a gyermeknek erre kellett improvizálnia. Ezt meghallgatván Tolsztoj tanácsa a következõképp hangzott: ha törik, ha szakad, a gyereket a legjobb helyen kell tanittatni. (42 évvel késõbb, az ötvenes évek elején Frid Géza – szinte hihetetlen módón – mégegyszer találkozik a rejtélyes belgával egy belga kolostorban – de ez már egy másik történet).

Tolsztoj hatására vagy sem, Frid-papa ugy dönt, hogy a gyermek zenei neveltetése érdekében elhagyják Máramarost. 1913-ban házukat eladják és 500 km-rel nyugatabbra, Pestre költöznek. Géza itt él és tanul l927-ig, mindaddig mig Magyarországot el nem hagyja. Frid tehát Pesten lesz felnõtt, itt válik muzsikussá. Iskolái befejezése után l919 és 24 között a Zenemuvészeti Fõiskolán Bartók és Kodály tanitványa. Kodálytól zeneszerzést, Bartóktól zongorát tanul. Bartóknak segit a népzene-gyüjtésben . A zenetanulás mellett rengeteget olvas, fõleg orosz, német és francia irodalmat. Azon irók listája, akiktõl mindent- szivfájdalmára kezdetben csak magyar forditásban – elolvasott, tekintélyes: Flaubert, Zola, Maupassant, Thomas Mann, Werfel, Stefan Zweig, Tolsztoj és Dosztojeveszkij . Késõbb már hét nyelven beszél és olvas.

Apja 1924-ben meghal, s a temetést követõ napon apja unokaöccse öngyilkosságot követ el, ami az érzelmi tragédia mellett anyagi csõd is. A család anyagi forrása ugyanis a faipari vállalkozásban meggazdagadott unokaöccs volt. Anya és fia ott állnak minden anyagi támasz nélkül. Géza anyja kézimunkával próbál pénzt keresni, de ez nem sokat segit a pénzügyi krizisen. A még Máramarosról elhozott cselédlányt haza kell küldeni (micsoda szégyen ez Máramaroson), s a zongorát el kell adni (micsoda szivfájdalom). . Nélkülözés, éhezés következik, de ennek Frid szerint van jó oldala is: éhséggel és problémákkal szemben fegyelmet tanul, ami életében majd még jól jön.

Késõbb kezd egy kicsit jobban menni: kezdetben tanitványokat , majd fellépési lehetõséget kap. Hol zongora-kisérõ, hol kisebb kamara.zenekarban játszik. Sokat kiséri Székely Zoltán hegedümúvészt, majd l927-tõl sokat turnézik vele. Székely Zoltán ekkor már holland feleségével Hollandiában él.. Kezdetben egy kétéves szerzõdést ajánl Frid Gézának, s ennek keretében l927 és 29 között együtt koncerteznek Brüsszelben, Amszterdambam., Londonban és Párizsban Frid maga végül Amszterdamban köt ki, itt telepszik le l929-ben, 25 évesen, tele önbizalommal. Amszterdami választásában két dolog játszott szerepet: a Concertgebouw és – saját bevallása szerint – a holland nõk vonzása , s ez utóbbi nem személyhez kötöttem, hanem úgy általában.. Hogy a holland nõk Frid számára miért voltak vonzóbbak, mint a francia, olasz, belga, magyar, stb. nok, az épp oly rejtélyes marad , mint annak idején a belga tolmács-jelenség az öreg Tolsztojnál. A holland nõk ugyan vonzhatták Frid Gézát, a holland éghajlat és a holland ételek, étkezési szokások azonban annál kevesbé. Zeneileg viszont beindul, mindent elvállal, amit csak lehet. Turnézik Párizsban, Genfben, Zürichben, Bécsben.

Frid Géza sokoldalu ember és nagyon szines életet él. Az intenziv zene és a tömérdek olvasás mellett szivesen jár kaszinóba, sakkozik, teniszezik (dél-franciaországi bajnok is), billiárdozik, érdekli a tudomány ( különös vonzalmat érez az ürhajózás iránt), szenvedélyes politikusi alkat, társadalmilag baloldali elkötelezett, született ateista és ‘ még születettebb’ optimista. Életszeretõ, életélvezõ, életmuvész, s mindez jó sok humorral megfuszerezve. Bár nagyon jól tud és szeret is egyedül lenni, mindenütt a társaság kedvence. Vonzó egyéniség.

Saját maga is csodálkozik, amikor l937-ben megnõsül. Felesége egy nagy nevu, gazdag, régi patricius család sarja. Ella van Hall jó maga is igéretes énekes és zongorista. Emellett gazdag. Ugyanakkor rossz az egészsége . Ella életútja sem szokványos: 2o éves korában – még házassága elõtt – egy arab férfivel Párizsba szökik, ami akkortájt nem mindennapos. A házasságkötést követõen a házaspár szinte egész életén keressztül a Vondelpark melletti van Eeghenstraat-ban lakott. 1939-ban megszületik egyetlen gyermekük, Arthur. Feleség, ház, gyerek, pénz tehát már van, nem volt viszont biztonság és állampolgárság. A magyar útlevelét Frid ugyanis a Magyarországon megszületett zsidó-törvények és ennek következményeinek elkerülése érdekében leadta. Megkérte a holland állampolgráságot, amire viszont 10 évet kellett várnia. Tiz évet -benne a háborút – hontalanként élt át, ami igen csak megviselte, akár csak a sárga csillag viselése. Ennél is nagyobb nyomást jelentett számára a német megszállás alatti fellépés-tilalom. Mikor mint zsidó, nem léphetett többet fel, ekkor hagyta õt el életében elõször optimizmusa. A háború alatt résztvesz az ellenállásban. Holland állampolgárságot majd csak l948-ban kap.

A háború után zeneszerzésével egyik dijat a másik után nyeri, s egy idõben a leggyakrabban játszott holland zeneszerzõ, Hendrik Andriessen, Henk Badings és Léon Orthel mellett. A Het Vrije Volk nevu ujság zenei szerkesztõje, az Utrechti Concervatorium docense. Sokat tett Hollandiában Bartók és Kodály hirnevéért. Õ az elsõ holland zenész, aki a második világháboru után l963-ban a Szovjetunióba látogat. Mániákusan dolgozik: reggel 9-12-ig, délután 2-5-ig és este 8-1o-ig, s mindezt minden nap. Hetven éves koráig soha egy napig nem beteg, nem vakációzik, koncertjeivel viszont bejárja a világot. Több, mint 2000 konceretet ad és több, mint 100 zenemuvet komponál.

‘A föld legszebb részére’, Máramarosra elõször l971-ben tér vissza feleségével és fiával. 1974-ben, 7o évesen elutazik Amerikába, ahol 40 koncertet ad. Egy fiatal ember ment el, s egy megtört öreg ember tért vissza. Amerikában ugyanis megbetegedett, s igazán soha többet nem lett már a régi. 1974-tõl kezdve tizenöt éven keresztül egyre többet komponál. 1989-ben , 85 évesen, az öregek otthonában egy vétkes figyelmetlenség következtében a fürdõkádban megég, s néhány operáció után meghal.

Frid Géza sokoldalú ember és sokoldalú zenész volt: koncert-zongorista, zeneszerzõ, karmerster, zenepedagógus, zenekritikus és némileg zenetörténész is. Jómaga tonális zenét irt. Miközben egyre inkább hitte, hogy a tonális zenének lassan vége , és ujabb utakat kell bejárni, a tonális zenét õ maga valójában soha nem hagyta el. ‘A tonális zene divatja-múlt’ irja önéletrajzában. Szerinte nem véletlen, hogy az atonalitás az ürhajózás idõszakában lett aktuális. Mindkettó ugyanis ugyanazt kivánja, ugyanazt ambicionálja: megszabadulni a földi törvények örökös kötöttségétõl. Szerinte zeneileg biztosan atonális világ következik, de honvágyunk a tonalitás iránt megmarad.. Ami a XX. századi zeneszerzõket illeti, szerinte négy nagy óriás és három kisebb nagyság volt. A négy nagy óriás: Debussy, Ravel, Bartók és Stravinszky, s a három kisebb az ugy nevezett második bécsi iskola képviselõi: Schönberg, Berg és Webern. A második világháború utáni ifjabb zeneszerzõk e második bécsi iskola nyomdokaiban, elsõsorban Webernt követve haladtak. Szerencsére aztán a hetvenes években érszrevették, hogy ez a steril weberni iskola mégsem minden, s Frid nagy szerencsének tartja, hogy a nyolcvanas években a zeneszerzõk többsége mégis más utat választott.

Frid Géza munkásságáért Budapesten posztumusz Bartók Béla dijat kapott.

Sándor Anna

Top

FACEBOOK
GOOGLE
https://gezafrid.eu/hu/frid-gezarol">
TWITTER